Műtrágya vagy szervestrágya? Az egyik leggyakoribb kérdés, ami a növények tápanyag utánpótlásával kapcsolatban felmerülhet, az az, hogy mit adjunk neki „enni”? E kérdés megválaszolásához tisztában kell lennünk a növény és a tápelemek kapcsolatával. A legalapvetőbb tudnivalókat az előző cikkünkben (A növények tápanyag ellátásának néhány alapkérdése 1. rész) foglaltuk össze. Ebben a cikkben azt a kérdést igyekszünk megvilágítani, hogy melyik a jobb tápanyag forrás: a műtrágya vagy a szerves trágya.
Sokan azt gondolják, hogy csak akkor tehetünk jót termesztett növényünknek, ha a fejlődéséhez szükségek tápelemeket szerves trágyával pótoljuk, valamint hogy a műtrágya egy veszélyes kemikália, melynek használatával durván szennyezzük a környezetünket. Manapság az emberek hajlamosak a „mű” szó hallatán, egy olyan természetellenes úton előállított termékre gondolni, mely semmibe veszi az ember és a környezet egészségét.
Mik is valójában a műtrágyák?
Nézzük meg, mit nevezünk műtrágyának? És miért fejlesztették ki ezeket egyáltalán? A műtrágyák olyan szervetlen vegyületek melyek a talaj ásványi anyag tartalmát képesek pótolni. Fontos tudni, hogy a növények ezen sókat keresik és veszik fel „eszik meg” gyökérzetükkel. E szempontból mindegy, hogy szerves vagy műtrágyából jutnak hozzá. Tudjuk, hogy a növények képesek szervetlen vegyületekből szerveset alkotni. Tisztán növény táplálási szempontból teljesen mindegy, hogy mit adunk, a lényeg, hogy a N, P, K, Ca, Mg, S, Fe, Cu, B, Zn, Mo, Mn a növény igényeinek megfelelő mennyiségben, arányban és időben álljon rendelkezésre! Ekkor teszünk növényünkkel a legjobbat. Mindhárom tényező egyformán fontos. A mennyiség, az arány és az időzítés is. Ha ettől eltérünk, a növény „éhes” lesz, és nem fog kielégítően fejlődni. Betegségekre fogékonnyá válik, pont úgy, mint az egészségtelenül táplálkozó ember.
A műtrágyák alkalmazásának kezdete az 1970-es évekre esett, amikor a népesség növekedése megkövetelte az addiginál jóval nagyobb mennyiségű élelmiszer előállítását. A termeléshez mind több új területet vontak be és ehhez már a meglévő szerves trágya mennyiség nem volt elegendő, továbbá e szerves trágyák tápanyagleadásának mennyisége és ideje sem bizonyult elegendőnek. Ezt a tápanyaghiányt szüntették meg a műtrágyák kifejlesztésével és egyre szélesebb körű alkalmazásával. Sajnos azonban az ember – mint szinte mindenben – itt is túlzásokba esett. Az alapvetően jó termék oly mértékben került alkalmazásra a mezőgazdaságban, ami a termőföldek tönkre meneteléhez vezetett…
Tehát itt is, mint az élet minden területén mindkét tábornak igaza van! Azok is igazat beszélnek, akik a műtrágyák használata mellett teszik le a voksot, és azok is, akik az alkalmazásukkal okozott környezetkárosítást emelik ki.
Mi a megoldás?
Ha csak házikertben gondolkodunk, bőven elegendő, ha jó minőségű szerves trágyát alkalmazunk. Itt két tényezőt kell szem előtt tartanunk: meg kel győződnünk arról, hogy az alkalmazandó szerves trágya káros sóktól mentes (például: laborvizsgálattal), és el kell fogadnunk, hogy szaga van, ezért például érzékeny orrú embereknek, gyepre nem célszerű kijuttatni.
Gyepre inkább szabályozott tápanyagleadású (CRF) műtrágyát célszerű kiadni. Ez nem károsítja a talajéletet, mivel mindig éppen csak annyi tápanyagot ad le, amennyit a fű fel is vesz. Ilyenek például az ICL Landscaper Pro termékek. Ha hagyományos, granulált műtrágyát használunk, kérjük nagyon figyeljenek a túladagolás elkerülésére! A fel nem vett tápanyag lemosódik a gyep gyökérzete alá, és ez valóban károsítani fogja a talajt!
Termelő üzemek esetében sajnos csak a műtrágya a megoldás. Zárt termesztő berendezésekben (üvegház, fólia) csak ezzel lehetséges az optimális tápanyag ellátást biztosítani. Sok kisérlet folyt ennek ellenkezőjét bizonyítandó (holland, német, olasz kutatóintézetekben), de mi még nem láttunk meggyőző eredményt. Itt a legfontosabb a öntözővíz-visszaforgatás, és a végletekig optimalizált tápanyag utánpótlás.
Egyéb kertészeti kultúrákban a CRF termékek (Osmocote, Ekote, Nutricote, Multicote) jelenthetik a környezetbarát megoldást. Itt – az ICL cég mellett, amely úttörő volt a CRF műtrágyák gyártásában – ki kell emelni egy holland cég, az Ekompany termékeit és gyártástechnológiáját, amely különösen alacsony környezeti lábnyomot hagy. AZ Ekompany kutatói arra is kiemelt figyelmet fordítanak, hogy a burkolás-technológia és maga a burkolat is környezetbarát legyen.
A mezőgazdasági műtrágya alkalmazással és ennek rendkívül káros következményeivel ebben a cikkben nem kívánunk foglalkozni, mert az nem a mi témánkhoz és tevékenységi körünkhöz (kertészet) tartozik. Ott, sajnos sok a nagyon rossz gyakorlat.
Összefoglalva
Nyugodtan használhatunk szerves trágyát és műtrágyát is, csak tudnunk kell ésszel, a célokat helyesen megfogalmazva és a termékeket körültekintően megválasztva alkalmazni: Ebben a szaktanácsadás a legfontosabb segítség. Ebben tudunk mi Önöknek segíteni. Reméljük ezzel elkerülhető az az együgyű, sematikus gondolkodás, hogy a műtrágya egyenlő a pétisóval, és minél többet adunk belőle, annál jobban nő a növény… Kérjük, az ilyen gondolatok által indukált döntések előtt keressenek bennünket.
Reméljük, érdekesnek találták az itt leírtakat, és tudtunk vele segíteni!
Amennyiben a cikkben említett termékekkel kapcsolatosan további kérdése lenne, kérjük, hívjon bennünket. Növényvédelmi szaktanácsadás: +36304139252
Növényvédő szer webáruházunkban számos további termék közül válogathat. Talajvizsgálatot saját laboratóriumunkban végzünk és az eredmények alapján tápanyag utánpótlási szaktanácsot adunk. +36209687090
